Ki ne szeretné, ha gyermeke pár évesen már két vagy akár három nyelven beszélne? Biztos, hogy szeretnénk? Most a nyelvtanulásról osztok meg néhány személyes és másoktól ellesett gondolatot.
Először is azt tudni kell, hogy máshogy tanulja az ember az anyanyelvét, mint később egy idegen nyelvet. Az agy kisgyermekkorban más funkciókat használ a nyelv elsajátítására. Ezért van az, hogy egy gyerek bizonyos életkorig kifogástanul képes megtanulni egy nyelvet, míg egy felnőtt ezt már nagy nehézségek árán teszi meg, és sokszor nem is sikerül teljesen. Ezért van az is például, hogy valaki 20-30 éves külföldi lét után is akcentussal beszéli a helyi nyelvet. A franciáknak volt például egy román származású színésznőjük, aki élete végéig akcentussal beszélte a franciát, ami nem akadályozta abban, hogy francia színpadon francia klasszikusokat játsszon. Ezt egyszerűen elnézték neki. A kiejtésnél általában a zenei hallás is számít. Akinek jó füle van, annak általában a kiejtése is jobb lesz. De azok között, akik felnőttkorban sajátítottak el egy idegen nyelvet, akcentus nélkül beszélőt tényleg csak elvétve találni.
A gyerekek ezzel szemben tökéletes nyelvtudásra tehetnek szert. Ennek ellenére talán mégsem kell erőltetni a nagyon korai nyelvtanulást. Franciababa például kétnyelvű környezetben nőtt fel. Anyja magyarul beszélt hozzá, és csak magyarul, de a környezet francia volt. Amint bölcsődébe került, a környezet nyelve, ez esetben a francia lett a meghatározó. Első szava a Mama volt, amit anyja nagy megkönnyebbülésére tényleg magyarul mondott, de egy évvel később már otthon is franciául felelgetett a magyarul feltett kérdésekre. A dolgot tovább bonyolította, hogy óvodában már angolul is elkezdték tanítani őket, és nem kissé legyezgette a hiúságát szüleinek, hogy a gyermek hároméves korára már három nyelvet értett, és tudott azokon megszólalni. Pár évvel később, amikor már Magyarországon éltek, a magyar lett végleg a domináns nyelv. A gyerek innentől kezdve otthon már csak magyarul beszélt, magyarul álmodott, és kamaszkorára kijelentette, hogy ő csak magyar fiúkkal hajlandó ismerkedni, mert a szerelmével nem akar idegen nyelven beszélgetni.
A nyelvek váltogatásának azonban lett némi böjtje, ami elsősorban az iskolában jelentkezett. Később ennek utána is jártak, és végül a gyermekek fejlődésének egy magyar szaktekintélye mondta meg a tutit. Az viszonylag köztudott, hogy a kétnyelvű gyerekek később kezdenek el beszélni. Azt ellenben kevesen tudják, hogy a több nyelv használata, ráadásul tanulási környezetben, milyen problémákat tud okozni. Állítólag 100-ból 98 gyereknek jelent ez nehézséget. Tehát csak két olyan lurkó lesz, aki minden probléma nélkül veszi ezt az akadályt. Ezt különösen érdekes tudni azoknak, akik külföldön nevelnek gyereket.
Franciababa környezetében szinte csak többnyelvű gyerekek voltak. Magyarok neveltek külföldön gyereket, járatták őket francia vagy angol iskolákba. Többnyelvű párok részegedtek meg a lehetőségek tárházától, hogy gyerekeikkel akár négy-öt különböző nyelvet is taníttathatnak egyszerre. Persze tényleg voltak kivételek, kis zsenik, akik kiskamasz korukra már valóban ennyi nyelven kommunikáltak szinte tökéletesen. De azért nem ez volt az átlag. Az idegen nyelvű iskolába járatott gyerekek például jellemzően nem tanultak meg helyesen írni és nem olvastak a szülők nyelvén, és ha a pár nem magyarul beszélt otthon, akkor már a magyar nagyszülőkkel való kommunikáció is nehézségekbe ütközött. Kedvenc történetem az volt, amikor egy magyar anya, aki katalán apának szült gyereket, megkérdezte tőlem, hogy két vagy három további nyelven iskoláztassa-e a gyereket, mert hát ugye mindenki a legjobbat akarja leszármazottainak. Én halkan jegyeztem meg, hogy talán néha a szülőnek is önmérsékletet kell tanúsítania, és bár természetesen vannak kivételek, de a kevesebb néha tényleg több.
A többnyelvűségnél, a több nyelven való iskoláztatásnál alapvetően az a probléma, hogy néha a gyermek – különösen ha nagyon eltérő nyelvekről van szó – egyik nyelvet sem sajátítja el tökéletesen. Nem rendelkezik például akkora aktív és passzív szókinccsel, amekkorára a sikeres iskolakezdéshez szüksége lenne. Így eleve hátránnyal indul, ami később halmozódhat, és az iskolai kisebb nagyobb kudarcok is kellően megtépázhatják önbizalmát.
A konklúzió tehát az, hogy először mindenkinek a saját anyanyelvét kell tökéletesen elsajátítania. Ha az már megvan, akkor jöhet hozzá egy idegen nyelv még gyerekkorban, de nem feltétlenül azon a nyelven kell tanulni. Még több idegen nyelv kisgyerekkorban talán már úri huncutság. Ráér az később is. Ha valaki már két nyelven beszél, akkor nagyon könnyen tanul hozzá harmadikat, negyediket. És az sem olyan nagy baj, ha ez később történik, és esetleg már csak akcentussal megy. Mondom ezt én, aki egész életemben a nyelvtudásomból éltem.
forrás: https://franciababa.blog.hu/