A december 19-e este 8-ig elküldött rendelések még megérkeznek a karácsonyfa alá.

Keresés
Kosár
A nárcisztikus szülő

A nárcisztikus szülő

Amikor csak magáról van szó – A nárcisztikus szülő

A nárcizmus divatos, központi, aktuális kérdés. Volt idő, amikor az emberek érdeklődtek a társadalmi élet és az őket körülvevő világ iránt. Manapság a családok legtöbbször a közérdek fölé helyezik magukat. Teljesen mindegy, hogy mások Petije megbukik az iskolában, a lényeg, hogy a maguk Leventéjének sikerül. Mi több: a sikeres szülők ezt a problémakört egy felsőbb individualizmus szintjére emelik azáltal, hogy ők maguk is gyermekük fölé helyezik magukat.

A nárcisztikus dinamika valamennyi szülői archetípusban megtalálható. A zsarnok szülő például nagy adag nárcizmussal rendelkezik, ahogy az ambiciózus vagy a haver szülő is. Legtisztább formájában a nárcizmus szépsége abban nyilvánul meg, hogy reflexszerűen mindent magára vonatkoztat, és képtelen mások érdekét a magáé elé helyezni. Ahogy azt elképzelhetjük, a kölcsönösség e hiánya a szülő részéről fantasztikus gyermekkorral kecsegteti leszármazottait.

Rendelkezik-e nárcisztikus profillal?

A nárcisztikus szülők nagy traumatikus mozgástérrel rendelkeznek azáltal, hogy megfeledkeznek gyermekük szükségleteiről. Potenciális nárcisztikusként büszkeséggel állapíthatja meg, hogy ez a dinamika hatással van minden szülői típusra, sőt mi több, maga viheti el a traumatizálók aranyérmét. Ha maga ebbe a kategóriába tartozik, akkor gratulálunk!

A nárcisztikus szülők minden külső eseményt magukra vonatkoztatnak, és a gyermek legkisebb negatív megnyilvánulását is úgy értelmezik, mintha személyüket elutasítanák vagy inzultálnák. Mielőtt gyermekeik születtek volna, a nárcisztikusok már megélték ezt a jelenséget más területeken – a lebecsültség érzésében vagy éppen ellenkezőleg az irigység kiváltásában, mások kihasználásában vagy a nárcisztikus dührohamokban. A kiegyensúlyozott kapcsolatok építése mindig is kihívást jelentett számukra a túlzott függőségen és a manipuláción alapuló interakciók összefüggésében.

Még szerencse, hogy a gyerekek imádják a szüleiket, így az elismerés iránti szükséglete messzemenően kielégül majd, amint utódokról gondoskodik. A szülői nárcizmus az egyik legbiztosabb módja annak, hogy megszerezze azokat a babérleveleket, melyeket megérdemel.

Megérett a nárcisztikus stílusra, ha a következő jellemzőkkel, véleményekkel és viselkedésekkel bír, akár a gyermekekkel kapcsolatban, akár a munkában vagy a párkapcsolatban:

  • A mindenhatóságról fantáziál.
  • Imád a figyelem középpontjában lenni.
  • Nehezen érti, hogy a többiek miért toporognak apró-cseprő problémáikban.
  • A lelke mélyén (anélkül természetesen, hogy mások ezt látnák) tökéletlennek találja magát.

Az orvostudomány fényénél

A gyermekek monopolizálják szüleik életét. A problémára megoldás lehet a kivetített Münchhausen szindróma: egy szülő betegséget vált ki a gyermeknél, hogy ezzel csikarjon ki magának rokonszenvet. Eminem „Cleanin’ out my closet” dalában a rapper kijelenti: „Lakótelepről lakótelepre/A Münchhausen szindróma áldozataként/Egész életemben azt hitették el velem/Hogy beteg voltam egészségesként”. Bár egyes szakértők vitatják a szindróma érvényét, számos anekdota szól hasznosága mellett a nárcisztikus szülő technikájaként.

A gyerekek azért születnek, hogy szeressék a szüleiket

A gyerekeknek nincs más belső értékük, csak az, amit magáért tehetnek. Gondoljon arra, hogy mennyi minden áldozott fel értük – a fogantatásukhoz szükséges szexre, a terhességre és a szülésre, az anyagi terhekre, a nyugodt életről való lemondásra. A munkáját elvégezte, a szerződésből magára eső részt teljesítette, most rajtuk a sor, hogy viszonozzák.

Megérdemli a szeretetüket. Melyik gyerek nem szereti vagy nem tiszteli a szüleit? Ez a világegyetem törvénye, és ha nem látja az imádatnak ezt a fényét szemükben, akkor gyermeke megtudja majd, milyen a szülei szeretete nélkül élni. Mivel az ő szemében maga egy szuperhős, a gyereknek szeretetét csodálattal kell kifejeznie – a személye, az illata, a ruhái és a szexepilje iránt. Az életet adta neki, most már az ő feladata, hogy eleget tegyen instabil érzelmi szükségleteinek.

Fogd be!

Maradjanak észrevétlenek – ez a gyerekek sorsa, hacsak nem éppen ennek ellenkezőjére van szüksége, vagy ez növeli egóját. Gyermekének nem feladata, hogy véleményt mondjon a világról, hiszen még csak egy gyerek! Vajon kit is érdekelne? Éppen ellenkezőleg, akkor kell lelkesednie, amikor hőstetteiről, tapasztalatáról mesél neki. Létfontosságú, hogy minden beszélgetést magára irányítson. Ha az iskolában rossz napja volt, akkor mondja neki: „Semmi komoly. Amikor annyi idős voltam, mint te…”. Neki kell együtt éreznie, nem magának. Ha gyermekének problémái vannak, vagy olyan dolgok érdeklik, amik magát hidegen hagyják, akkor ignorálja őket addig, amig egy magának tetsző témához nem térnek vissza. (A közömbösség erőteljes technika a gyermek irányítására anélkül, hogy azt észrevenné.) Az alapszabály: szenvedélyei és hobbijai ostobák, a magáé viszont érdekfeszítő. Idővel természetesen egyetért majd magával.

Saját maga mindenek előtt

A gyerekek szeretnek a figyelem középpontjában lenni, ami a reflektorfényt elfordítja személyéről. Semmi esetre sem szabad szebbnek, intelligensebbnek vagy ügyesebbnek tűnniük, mint maga. Abban a pillanatban, amikor sikerük veszélyezteti elsőbbségét, nyomja le őket. Akár a sportban, akár kártyajátékban, a győzelemért játsszon, és ha kell, csaljon. Bármit is tesznek, magának jobban kell csinálnia.   

Ha rossz a kedve vagy fáj a feje, akkor a gyerekeknek meg kell feledkezniük saját problémáikról, ez természetes, de törődniük is kell magával. Ez különösen fontos, ha úgy döntött, hogy alkoholista vagy toxikomán lesz, mivel ebben az esetben sok figyelemre van szüksége, és ki tudná jobban babusgatni, mint gyermekei. Ha gyerekei nem teljesítik kötelességüket, emlékeztesse őket arra, hogy ki is maga feldicsérve érdemeit, nevetségessé téve vagy zavarba hozva őket. Hamar visszaállnak majd a sorba.

„Élete első felét a szülei rontják el, a másodikat pedig a gyerekei.”

Clarence Darrow

Válaszoljon megvetéssel

Gyermekeinek sosem szabad megfeledkezniük arról, hogy szeretete feltételes. Végül is mit érne a szeretet, ha garantálva lenne?

Ha a gyerek engedelmeskedik, akkor jutalmazza kedvességgel vagy csábítással. Ha elutasítja vagy ellentmond magának, akkor mutassa ki a foga fehérjét.

Egyetlen gyereknek sincs joga kritizálnia a szüleit, főleg nem magát, és nem engedhet meg hasonló szentségtörést. Általános szabály: a gyereknek meg kell értenie, hogy félre kell tennie a saját érzékenységét. Csak a magáénak van létjogosultsága. Hogy a kilengéseket megbüntesse, rengeteg eszköz közül válogathat. Mutassa ki, hogy mennyire megsértették, és keltsen bűntudatot, gerjedjen haragra és félemlítse meg a gyereket, burkolózzon hallgatásba, és ne mutassa ki az érzelmeit. Végül pedig fenyegesse azzal a gyerekét, hogy elhagyja – ez mindig bejön.

Diszfunkcionális szótár

A születés művészete

Olyan művészeti forma, amely a terhességet és a szülést ünnepli, beleértve a hasról vett gipszmintát és a terhes női mellkas gipszből kiöntését, ami aztán a nappaliját díszítheti.

A felvágás könyve

Hordozható fotóalbum, amit bárkinek meg lehet mutatni, elsősorban repülőn vagy az olvasókörben.

A dicsőség múzeuma

Kiállítás családi fényképekből, amit lehetőség szerint profi fotósok készítettek, és ami emlékezteti a szülőket, hogy milyen csodálatos családot nemzettek.

Családi hírlevél

Éves kiadvány, amely rajongással meséli el leszármazottainak sikereit, szándékosan eltúlozva azokat, hogy kiemelje a szülők szerepét, és a címzettekből kisebbrendűségi érzést keltsen.

A szülői nárcizmus állomásai

  1. In utero: Egy gyermek születése elsősorban az ajándékokról szól – játékok, cuki kis cipellők és keresztnevek: válasszon különleges keresztnevet (külön jutalom jár a nem hagyományos írásmódért), vagy egyszerűen adja neki a sajátját.
  2. Újszülött: Egy gyermek születése jó alkalom arra, hogy felkeltse környezetének érdeklődését. Az értesítésben ne felejtsen el gratulálni magának, hogy sikerült gyermeket nemzenie.
  3. Csecsemő: Ha sír, menjen ki a szobából. Megsüketül tőle.
  4. Kisbaba: Öltöztesse a saját stílusába és üvöltsön, ha összenyálazza a szép ruháit.
  5. Gyermek: Jó, végül is joga van magának sört hozni a hűtőből és kiönteni a padlószőnyegre.
  6. Kiskamasz: Büntesse azokat a viselkedéseket, melyek idegesítik, és hunyjon szemet azok felett, amelyek gyerekét veszélyeztetik.
  7. Kamasz: Vegye le a szobájáról az ajtót – az intimitás magának jó, nem neki.
  8. Fiatal felnőtt: Töltse meg a hangpostáját panaszokkal és szemrehányásokkal. Sóhajtozzon. Ha gondja van, tudassa vele, hogy maga a fő áldozat.
  9. Felnőtt: Töltse meg a hangpostáját panaszokkal és szemrehányásokkal. Sóhajtozzon. Ha gondja van, tudassa vele, hogy maga a fő áldozat.

A nárcisztikus szülők gyermekén elért eredmények

Ha keményen dolgozik azon, hogy meggyőzze gyermekét, minden csak magáról szól, akkor kitűnő eredményeket remélhet felnőttkorában. Hálátlan utóda a következő jegyekkel bír majd:

  • Mások elismerésének szisztematikus keresése, még saját kárárra is;
  • A nárcisztikusok iránti vonzalom (Akár maga is nárcisztikussá válhat!);
  • Alul- vagy túlfejlett identitásérzés;
  • Erős hajlam a társfüggőségre;
  • „A mama kicsi fia” vagy „a papa kicsi lánya”;
  • Bizonytalanság saját érzelmeiben és érzéseiben; gyakran képtelen azok azonosítására és formálására;
  • Elsorvadt énérzet;
  • Alkohol- vagy drogfüggőség;
  • Hajlam, hogy kerülje magát, akár a telefonszámát is megváltoztatva és előzetes értesítés nélkül elköltözve.

A hipnotizáló tükör

A nárcisztikusok többsége nem ismeri nevének eredetét és nemes történetét. A szó Narkisszosz görög mítoszából ered, aki egy isten és egy nimfa fia volt, és feltűnő szépségéről híres. A mítosz több változatban létezik, de legismertebb variánsa szerint Narkisszosz azzal haragította magára az isteneket, hogy nemet mondott a szerelemre. Büntetésként az istenek arra ítélték, hogy egy folyó vizében tükröződő saját képmásába szeressen bele. Narkisszosz addig gyönyörködött képében, míg bele nem halt. A nevét viselő illatos virág a parton nyílik, és úgy lógatja szirmait, ahogy egykor Narkisszosz hajolt tükörképe fölé. Bár kezdetben a történetet figyelmeztetés volt, önmagunk túlzott szeretetének erkölcsi elítélése, ez az üzenet már idejétmúlt. Az ókori Görögország óta senki nem halt meg attól, hogy túl sokáig nézte volna magát egy tükörben, talán csak néhány sofőr. Ma a mítoszt annak pszichoanalitikus jelentésében kell érteni – az önmagunk bevonódásának, az önmagunka való utalásnak az eltúlzása. Ebből a nézőpontból egy gyermek nevelése csak érdekesebbé teheti a szülők életét, mivel a gyermek az önmagunkra utalás netovábbja és a nárcisztikus ideális tükre.

A maga gyereke, a maga tükre

Micsoda szerencse, ha valakinek gyerekei vannak – ők az örökségei, genetikailag felsőbbrendű bólogató Jánosuk, támaszuk öregkorukra, sőt mi több egész életükre!

Igen, arra programozták őket, hogy egyszer elhagyják, de sok kis manipuláció árán oda és akkor rángathatja vissza őket, ahova és amikor csak akarja, míg végleg elhagyják magát. A nárcisztikusoknak, akiknek nehezükre esik kielégítő kapcsolatokat építeniük, alapvető szükségletük.

A következő fejezetben egy olyan szülői stílust tanulmányozunk majd, amely a látszat ellenére sok közös vonást mutat a nárcisztikussal. Ebben az esetben is gyermeke szeretetének megvásárlásáról lesz szó, annak megrontásáról. Mindent megtudhat majd az engedékeny szülőről.

Hamarosan folytatjuk.